Rohadtul nem olyan, mint a filmekben, vagy mint, ahogy a könyvek alapján elképzeltem. Nem volt bőrkanapé, amin eldőlhettem volna, ahol egy tök idegen ember kianalizálhat. Csak két műanyag szék egy még berendezetlen lakásban és egy magát Bennek nevező 29 éves srác. Félreértés ne essék, Ben pszichológus volt, a drágábbik fajtából, hisz 200$- t fizettem neki alkalmanként, de mintha a semmiért fizettem volna. Már 3. hete, 5. alkalommal ültem itt, azóta a  nappali kicsit normálisabban nézett ki, de még mindig nagyon messze járt egy rendelőtől. 
Ben beszélt, állandóan. Azt hiszem most 4. alkalommal gondolkoztam el azon, vajon miért lett pszichológus. Azok nem hallgatni szoktak?! Hát ez nem. Egy fél pillanatra sem tudta befogni. De legalább nem várt választ, nem kérdezte meg miért vagyok itt, csak azt, hogy milyen tapétát válasszon. Kezdtem unni a csávót, mégis mindig feliratkoztam a következő alkalomra. Valahogy megnyugtatott, hogy nem faggat. Úgy tűnt ő az egyetlen. Sose kérdezte meg, miért jövök el mindig újra, azt sem először miért jöttem, ha nem akarok beszélni. Arra várt, hogy magamtól elmondjam. Hát azt várhatja! Nem fogom megosztani egy idegennel azt, hogy mit érzek, bár sokak szerint ezt kéne tennem. Néha úgy látszik, csak a pszichológusom nem gondolja így.
Felnéztem az órára. Még 5 perc, Ben megint végig beszélt több mint háromnegyed órát. Valahogy meguntam.
- Miért? - kérdeztem, félbeszakítva őt. Azt hiszem a kiszállítók pofátlanságáról beszélt.
- Mit miért? - mosolygott rám. Be kell vallanom, elképesztő mosolya volt. Igazából az egész pasi elképesztő volt. 180-van magas, izmos, nagyon sötét barna, kócos haja volt. Magától kócos nem zselével fixált, ami alól villogó kék szemek néztek rám.
- Mit miért? - kérdezte újra mikor nem válaszoltam. Elkaptam róla a tekintettem és kinéztem a panoráma ablakon. A 14. emeleten voltunk és alattunk terült el a nyüzsgő New York.
- Miért nem kérdez? - hallottam a saját hangom.
- Szeretnéd, ha kérdeznék? - kontrázott. Nem láttam, de tudtam, hogy már nem mosolyog.
- Nem tudom - suttogtam.
- Oké. Milyen színű legyen a kanapé? - kérdezte, mire felkaptam a fejem.
- Menj a francba! - megfogtam a táskám és az ajtó felé indultam.
- Mit akarsz? - szólt utánam. - Kérdezzem meg miért vagy itt? Tudom, miért jársz hozzám. Legalábbis azt hittem.  Peter és Kevin is itt van minden héten, Emma. Tudom mi történt. De amíg te nem mondod el, csak azt fogom megkérdezni, amit biztonságosnak tartok.
Rácsaptam az ajtót.